„Szennyezés vesz körül bennünket, és rajtunk múlik, hogy lépéseket tegyünk, és megvédjük-e környezetünket, mielőtt túl késő lenne” – mondja a 17 éves Swastika Ghorai, a Narayanpur High School 11. osztályos tanulója. Szavai azt a figyelemre méltó átalakulást testesítik meg az iskolában, amely egykor elszakadt a biológiai aggályoktól, de ma már a fenntarthatóság modellje.
A Bhangar buja keleti kalkutai vizes élőhelyein megbúvó Narayanpur High School a környezeti felelősségvállalás jelzőfényévé vált, számos kezdeményezéssel, amelyek célja az ökológiai tudatosság és a fenntartható gyakorlatok előmozdítása diákjai körében.
A változás élén Avijit Dasgupta, a 48 éves igazgató áll, akinek a gyakorlati, társadalomtudatos oktatás iránti elkötelezettsége volt az iskolaváltás hajtóereje. Az angol nyelvű mesterfokozattal és az oktatási diplomával rendelkező MPhil fokozattal ötvözi a tudományos szakértelmet a céltudattal. Célja nemcsak a Narayanpur High School tudományos környezetének újjáélesztése, hanem a társadalmi felelősségvállalás fogalmának ápolása is diákjai körében.
Amikor 2019-ben Avijit átvette a vezetést, az iskola belekerült a hagyományos tankönyvek és vizsgák körébe, és kevés kapcsolata volt az őket körülvevő valós kihívásokkal. A diákok nem voltak tisztában a közösségüket érintő sürgető társadalmi és környezeti problémákkal.
Avijit számára az oktatás nem csak a tények memorizálását jelenti. „Arról szól, hogy felkészítsük a tanulókat az életre, segítsük őket megérteni az őket körülvevő világot, és felvértezzük őket a változáshoz szükséges tudással” – mondja a The Better India.
„Azt akarom, hogy a diákjaim ne csak passzív tanulók legyenek” – mondja. „Meg kell érteniük a világot, foglalkozniuk kell a kihívásokkal, és szakértelmet kell szerezniük a megoldáshoz.”
Felismerve az olyan helyi problémák súlyosságát, mint a gyermekkereskedelem, a korai házasságok és a kábítószerrel való visszaélés, Avijit tudta, hogy tanítványainak fel kell készülniük arra, hogy szembenézzenek ezekkel a valóságokkal. Olyan tantervet képzelt el, amely túlmutat a hagyományos tudományos tanuláson, és a gyakorlati problémákra összpontosít, különösen azokra, amelyek a saját közösségüket érintik.
Az oktatás áttérés a tankönyvekről a cselekvésre
A Narayanpur High School útja a fenntarthatóság felé olyan projektekkel kezdődött, amelyek célja a természetvédelemmel kapcsolatos oktatás hatásosabbá tétele volt. Az iskola egyik legkorábbi kezdeményezése a partnerség volt Kids for Tigersaz iskolától mindössze 70 km-re található Sundarbans megőrzésére összpontosító program.
A partnerség révén a diákok megismerkedtek a régió gazdag biológiai sokféleségével, különös tekintettel a veszélyeztetett bengáli tigrisre. „Ez a kezdeményezés lényegi, első kézből származó ismereteket adott a diákoknak az őket körülvevő ökológiai kihívásokról, sürgős és felelősségérzetet keltve helyi és globális ökoszisztémáik védelme iránt” – mondja Avijit.
Az iskola csatlakozott a Namami Gange Programhoz is, amely egy nemzeti kezdeményezés a Gangesz folyó tisztítására és megőrzésére összpontosított. Avijit ezt a tanulói környezeti felelősségvállalás előmozdításának elengedhetetlen részének tekinti. „Ha a Gangeszről tanítjuk őket, azt a környezet iránti felelősségükre is tanítjuk” – magyarázza. “A diákok azt tervezik, hogy kapcsolatba lépnek a ghatok mentén élő emberekkel, és felvilágosítják őket a folyószennyezés hatásairól.”
Ezenkívül az iskola együttműködött a „Disappearing Dialogues” nevű csoporttal, amely a gyakorlati fenntartható oktatásra összpontosított. Ez az együttműködés lehetővé tette a diákok számára, hogy részt vegyenek a vízvédelemmel, a hulladékgazdálkodással és a biodiverzitás megőrzésével kapcsolatos tapasztalati projektekben.
„Például tanultak a vízhasználati szokásokról, és stratégiákat dolgoztak ki a fogyasztás csökkentésére az iskolán belül. Ezek a kezdeményezések arra ösztönözték a diákokat, hogy szemtanúi legyenek, hogyan tehetnek kézzelfogható hatást a környezetre” – magyarázza Avijit.
Dolgozunk egy műanyagmentes iskola felé
E kezdeményezések egyik legfigyelemreméltóbb eredménye az volt, hogy az iskola műanyagmentes zónává vált. „Amikor igazgatónak csatlakoztam, a diákok nem törődtek a műanyaggal” – mondja Avijit. – De most már jobban tudják. Megértik tetteik környezetre gyakorolt hatását.”
Bár az iskola elérte a műanyaghulladék felszámolására vonatkozó célkitűzésének mintegy 70%-át, ez az eredmény jelentős mérföldkő volt, figyelembe véve a kezdeményezés kezdetekor fennálló ellenállást és tudatosság hiányát.
„Régebben hanyag voltam a műanyaggal, de most már ügyelek rá, hogy a szemetesbe kerüljön. A családomat és a barátaimat is elkezdtem tanítani erre. Ez a szokások megváltoztatásáról szól, lépésről lépésre” – mondja Anjali Das, a 11. osztályos tanuló.
2023-ban a Narayanpur High School megkapta a WIPRO Földi Díjat a környezeti neveléshez való kiemelkedő hozzájárulásáért. Ez az elismerés megerősítette az iskola hírnevét, és nagyobb lelkesedést váltott ki a diákok körében. A díj nemcsak az iskolai kezdeményezések sikerét erősítette meg, hanem megnyitotta az ajtót a helyi és országos szervezetekkel való további együttműködés előtt.
Avijit büszkén kijelenti: „Az egész iskolát élő laborrá alakítottuk.” A diákok most olyan tevékenységekben vesznek részt, mint a fák elnevezése és katalogizálása, ami lehetővé teszi számukra, hogy értelmes módon foglalkozzanak a természettel.
Riya Ghosh, egy 11. osztályos diák megosztja: „A különféle programokon keresztül megtanultam, hogy a fák kivágása nem lehetséges. Láttam ezeket a növényeket és állatokat a valóságban, és most szeretném megmutatni a jövő nemzedékeinek, hogy mennyire fontosak.
„Arra is ösztönözzük diákjainkat, hogy vegyenek részt a fazekas készítésben, ahol hulladék anyagokból készítenek olyan tárgyakat, amelyeket el lehet adni a piacon. Ezzel segítjük őket megérteni, hogy az oktatás munkalehetőségeket teremthet” – mondja Avijit.
Elmagyarázza: „Hulladékgazdálkodási workshopokat tartunk, hogy gyakorlati készségekkel ruházzuk fel a tanulókat.” Ennek eredményeként a tanulók elkezdték aktívan válogatni a szemetet három különálló kukába az iskolában.
Az aggodalmaktól az elismerésekig
A fejlődés ellenére a reformáció nem ment kihívások nélkül. Kezdetben sok gyám szkeptikus volt a környezeti nevelés hangsúlyozásával kapcsolatban, attól tartva, hogy az rontaná a hagyományos tudományos tanulást.
„Kezdetben a gyámok nem nagyon támogattak, amikor látták, hogy gyermekeik takarítási tevékenységekben vesznek részt” – emlékszik vissza Avijit. “Aggódtak, hogy a környezetvédelmi kezdeményezések megzavarják a rendszeres tudományos előrehaladást.” De Avijit rendíthetetlen maradt a látomásában.
Felismerte, hogy a tanulók bevonása gyakorlati, közösségközpontú kérdésekbe olyan módon erősíti őket, ahogy a hagyományos tankönyvek nem. „A tankönyvtanulás egydimenziós” – vélekedik.
Idővel, ahogy a diákok elkezdték megmutatni erőfeszítéseik valódi hatását, a közösség nézőpontja megváltozott. „Most a gyámok nemcsak támogatnak, hanem aktívan részt vesznek” – mondja Avijit. Ami óvatos válaszlépésnek indult, az átváltozott teljes szívből való részvételbe.
Az iskola környezetvédelmi kezdeményezései jelentős elismerést váltottak ki. 2024-ben a Narayanpur High School elnyerte a Swachhta Hero 2024: Guardians of Our Rivers díjat a környezetvédelemhez való hozzájárulásáért. Ez a rangos megtiszteltetés a WIPRO Earthian 2023 díjjal együtt megerősítette az iskola környezetvédelmi erőfeszítéseinek fontosságát, és arra ösztönözte a diákokat, hogy továbbra is szorgalmazzák a változást.
Ez már nem csak arról szól, hogy tényeket olvassunk a tankönyvekben
A jövőre nézve Avijit ambiciózus tervei vannak a jövőre nézve. Az iskola hulladékgazdálkodási projektjeit bemutató kiállítás létrehozását képzeli el, ahol újrahasznosított anyagokból készült termékeket árusítanak majd. Ez a projekt nemcsak az iskola fejlesztésére gyűjt pénzt, hanem azt is bemutatja a diákoknak, hogy a fenntarthatóság miként vezethet a gazdasági növekedéshez.
„Az iskola környezetvédelmi programjainak bővítését is tervezem a helyi iskolák és civil szervezetek bevonásával a hulladékgazdálkodással és a vízgazdálkodással foglalkozó műhelyekbe” – teszi hozzá.
Avijit vezetését édesapja ihlette, egy elkötelezett oktató, aki úgy gondolta, hogy az oktatásnak jobb hellyé kell tennie a világot. „Ezt az örökséget szeretném folytatni, megtanítani a diákokat, hogy ne csak sikeresek legyenek az életben, hanem pozitív hatást gyakoroljanak a világra.”
Erőfeszítései révén a Narayanpur High School modelljévé vált annak, hogy az oktatás miként vezetheti a társadalmi és környezeti változásokat. Ezen erőfeszítések tovagyűrűző hatása látható a közösségben, ahol a diákok, a szülők és a helyi szervezetek együttműködnek a fenntartható jövő felépítésében.
Ahogyan Avijit Dasgupta találóan fogalmaz: „Ez már nem csak a tények tankönyvekben való olvasását jelenti; ez a cselekvésről szól.”
Szerk.: Arunava Banerjee; Az összes fotót Avijit Dasgupta készítette
