Eltűnt

Soren bejárta a politikát, a kormányzáson kell javítania

Vajon Hemant Soren kilenc politikai életű macska lesz? Jharkhand visszaadta hivatalába, egy ritka CM óvadék ellenében. Soren 2019-es győzelme óta zűrzavaros szerepet töltött be – az első CM-ek között, akik a magánszektorból kaptak segítséget, hogy visszarepítsék állama migránsait Ranchiba, és a Twitter segítségével háromoldalú beszélgetéseket folytathasson a migránscsoportokkal és a célállamok CM-jeivel. 2022 szeptemberéig várakozó játékra kényszerült, amiért az EB véleménye Soren „kizárásáról”kation” egy profithivatali ügy kapcsán. 2024 januárjában az volt ED őrizetben, letartóztatták egy PMLA-ügyben. Soren nonkonformista CM, és ismét győzött pártja politikájának erejének, valamint az ellenállás állami hagyományának köszönhetően. Jharkhand CM-hajója mindig is kemény volt – 2000 óta hét politikus 13 alkalommal szolgált CM-ként, és három központi uralkodási időszak volt.

Sorennek politikai hozzáértéséből és adminisztratív kaliberéből fel kell használnia az emberek életét. Jharkhand lakosságának 30%-a még mindig többdimenziós szegény. Az ország legsúlyosabb villamosenergia-válságai közé tartozik annak ellenére, hogy több mint 140 szénbányának és hét hőerőműnek ad otthont – szinte az összes áramot az államon kívülre küldik. Az egy főre jutó jövedelme, amely Indiában a legalacsonyabb, csaknem 300%-kal kevesebb, mint Goáé, amely a leggazdagabb az egy főre jutó jövedelemben. Jharkhanddal és kisebb mértékben Chhattisgarh ikerállammal az a probléma, hogy azok a problémák, amelyek az állam kezdetén megbénították, továbbra is fennállnak – a fejlődés fájdalmasan lassú az oktatás és az egészségügy terén, mint a munkahelyek vagy a jövedelemtermelés terén. A kisebb államokat látszólag azért alakították ki, hogy jobban irányítsák kormányzásukat. De ez az ellenkezője bebizonyosodott. Jharkhand bányászai – 7,5 liter formálisan foglalkoztatott és 30 liternyi informális munkavállaló – munkájuk csapdájába esik, és a körülmények nem javulnak. A cégek gazdagok, a netes gazdagok, az emberek és a kormány szegények.

A két törzsi földtörvény, amely Chotanagpur és Santhal Pargana régiókat védi, nem biztosítja a föld átadását. De a törzsi autonómia védelme nem jelentheti azt, hogy az állam cserbenhagyja a népet. A törzseknek ugyanis még arra sincs pénzük, hogy a földjüket megműveljék. Az biztos, hogy a törzsek mezőgazdaságának támogatását célzó programok teljesen értelmetlenek. A törzsi közösségek közötti szövetkezeteket önellátásra szorgalmazták. A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az ásványi jogok adóztatására vonatkozó törvényhozói hatalom az államokkal ruházza fel, hogy az ásványok után fizetett jogdíj nem adó. A kérdés azonban az, hogy az így megtermelt pénzeket az állam az embereire költi-e?

CIKK VÉGE