Ahogy gyakran mondják, a háború első áldozata az igazság. A félretájékoztatás, a félretájékoztatás és a propaganda mindennapos a fegyveres konfliktusokban, mivel a harcoló felek és szövetségeseik megpróbálják biztosítani a háborús céljaiknak megfelelő narratívákat. Egyetlen mai konfliktus sem volt olyan hemzseg a valótlanságoktól, mint a közel-keleti konfliktus, ami az Izraelben és Palesztinában elkövetett tömeges atrocitások kezelésére irányuló folyamatos erőfeszítésekre is kiterjed. A következőkben eloszlatok néhány népszerű, de hamis állítást a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) munkájáról és a palesztinai helyzet vizsgálatáról.
Először is itt van a joghatóság kérdése. Izrael, az Egyesült Államok és néhány más állam kétségbe vonja, hogy az ICC rendelkezik-e joghatósággal az izraeli tisztviselők felett. Szerintük a Bíróság nem gyakorolhat joghatóságot Izrael állampolgárai felett, mert Izrael soha nem csatlakozott az ICC-hez. Mások, mint például Irwin Cotler volt kanadai igazságügyi miniszter, aki Izrael elkötelezett védelmezője és a palesztinok elleni atrocitásokért való felelősségre vonás ellenzője, megkísérelték azzal érvelni, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságnak joghatósága van a palesztin állampolgárok felett, de nem az izraeliek felett. Ezek az állítások hamisak.
Az ICC joghatósága mind izraeli tisztviselők, mind palesztin vezetők felett. 2015-ben Palesztina az ICC tagja lett. Ugyanebben az évben a Bíróság megkezdte a palesztinai helyzet előzetes vizsgálatát. 2021-ben a bírák megállapították, hogy ezért az ICC ügyésze rendelkezik joghatósággal Gáza és Ciszjordánia területén, beleértve Kelet-Jeruzsálemet, és hivatalos vizsgálatot indítottak a palesztinai helyzettel kapcsolatban.
Mivel Palesztina az ICC előtt álló állam (és az ENSZ 193-ból 149 tagállama által elismert állam), a Bíróság joghatósággal rendelkezik Palesztina bármely állampolgárának vizsgálatára, függetlenül attól, hogy hol követték el atrocitásaikat. A Bíróság hatáskörébe tartozik minden palesztin területen elkövetett atrocitás is, függetlenül az elkövetők állampolgárságától. Ennek eredményeként az ICC rendelkezik joghatósággal a Hamasz és harcosai által Izraelben elkövetett bűncselekmények felett, noha Izrael nem tagja az ICC-nek, és a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a Gázában és Ciszjordániában elkövetett tömeges atrocitások izraeli elkövetői felett. Az ezzel ellentétes felvetések nemcsak helytelenek, hanem az elszámoltathatóság egyik egyetlen útjába való beavatkozást célzó erőfeszítéseket is képviselnek egy olyan helyzetben, ahol a háborús bűnök, az emberiesség elleni bűncselekmények, az etnikai tisztogatás és a népirtás hiteles állításai bővelkednek.
Másodszor, az izraeli vezetők többször is ragaszkodtak ahhoz, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság valamilyen módon politikailag szemben áll Izraellel. Ez nem így van. A Bíróságot nem államok, hanem magánszemélyek vizsgálatára hozták létre nemzetközi bûnökért – háborús bûnökért, emberiesség elleni bûnökért, népirtásért és agresszióért – való felelõsségükért. Benjamin Netanjahu vádemelése Bibi ítélete, nem pedig Izrael Állam ellen.
Mégis, lehet, hogy az ICC elfogult Izraellel szemben? Még egyszer: nem. Az ICC-nek bőven volt lehetősége kivizsgálni és büntetőeljárás alá vonni az izraeli magatartást, de ezt nem tette meg. Ha a Bíróság valamilyen módon elfogult volna Izraellel szemben, akkor minden bizonnyal megragadta volna az alkalmat, hogy izraeli tisztségviselőket célozzon meg a Mavi Marmara és a Gázai Flotilla elleni 2010-es támadások miatt. Ezt azonban nem tette meg. Az ICC szintén elutasította a fellépést a 2014-ben, 2018-ban, 2021-ben és így tovább elkövetett állítólagos nemzetközi bűncselekmények ügyében. Ha valami, akkor a Bíróság némi elfogultságot tanúsított a palesztin áldozatokkal és túlélőkkel szemben, amiért lassú a nyomozás, és ismételten megtagadta a letartóztatási parancs kiadását a palesztin civilek elleni atrocitások elkövetői ellen.
Harmadszor, egyesek azt javasolják, hogy az ICC ne nyomozzon izraeli tisztviselők ellen, mert Izrael erős és független igazságszolgáltatással rendelkezik. Itt az a javaslat, hogy ha Izraelnek erős igazságszolgáltatási rendszere van, az ICC-nek vissza kell vonulnia. Ez azonban alapvetően félreérti a Bíróság működését szabályozó alapvető szabályokat és törvényeket.
Az ICC a komplementaritás elvén alapul. Ez röviden azt jelenti, hogy ha az ICC elfogatóparancsot bocsát ki a feltételezett elkövetőkre, de egy érintett állam (a) aktívan nyomoz és eljárást indít ugyanazon elkövető ellen, mint az ICC, és (b) képes és hajlandó erre valódi módon (szemben a színlelt nyomozás lefolytatásával az elkövetők védelme érdekében), akkor minden releváns ICC-ügy megtámadható és elfogadhatatlan a Bíróság előtt.
Izrael soha nem nyomozott és nem indított eljárást vezetői ellen Gázában vagy Ciszjordániában elkövetett háborús bűnök miatt. Ehelyett az izraeli védelmi erők jellemzően olyan állításokkal állnak elő, hogy a nemzetközi humanitárius jog bármilyen megsértése kitaláció vagy hiba volt – vagy ami még rosszabb, ilyen „Izrael-ellenes” ellenségeskedésre utal. Az uralkodó kultúra a büntetlenség, különösen a katonaság és a kormány magas rangú tisztviselői esetében.
A végeredmény az, hogy ha az ICC elfogatóparancsot adna ki Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök vagy Yoav Gallant védelmi miniszter ellen a palesztinok szándékos éheztetésével kapcsolatos háborús bűnök vádjával, Izrael megbukna az első teszten. Egyik vezető személy ellen sem nyomoz háborús bűnökért. Nem is fog kivizsgálni a miniszterei által nyíltan népirtásra buzdító ügyeket, valamint Gáza annektálását és etnikai megtisztítását. Az izraeli igazságszolgáltatás minősége nem számít, ha az végül inaktív. Egy állam rendelkezhet az igazságszolgáltatási rendszerek Cadillac-jával, és mégis, ha megtagadja, hogy ugyanazokat az embereket nyomozzák és vádat emeljenek ugyanazért az ICC által megcélzott cselekményért, nem teljesíti a komplementaritási tesztet, és az ügyek elfogadhatók a Bíróság előtt.
Végül vannak, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy az ICC beavatkozása elrontja a béke esélyeit. De felmerül a kérdés: mi a béke? Sem Izrael, sem a Hamász nem mutatott hiteles érdeklődést Palesztina Izraellel békében és biztonságban való együttélése iránt. Még Izrael legközelebbi szövetségesei is elfogadták, hogy az országnak nem érdeke a két állam megoldása. Justin Trudeau kanadai miniszterelnök például kijelentette, hogy „a Netanjahu miniszterelnök vezette izraeli kormány elfogadhatatlanul bezárta az ajtót a kétállami megoldás felé vezető úton”. Ennek bizonyítéka a telepek terjeszkedése, a palesztinok erőszakos kiutasítása otthonukból és földekről, valamint az apartheiddel kapcsolatos folyamatos vádak, amelyeket a Nemzetközi Bíróság hitelesített a palesztin területek Izrael általi illegális megszállásának jogi következményeiről hozott ítéletében. idén.
Jogos aggodalmak merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy az ICC igazságszolgáltatása hogyan befolyásolja a béketárgyalásokat és a békefolyamatokat. De az ilyen aggodalmakat összefüggésben kell szemlélni, és ha nem kínálnak békét, akkor valószínűtlenné válik azon érvelés, hogy az igazságosság alááshatja azt. Ez különösen igaz egy olyan helyzetben, mint az Izrael és Palesztina között régóta húzódó konfliktus, ahol a békének több tucat esélye volt, de az elszámoltathatóság soha. Minden áldozat és túlélő számára – mind Izraelben, mind Palesztinában – túl van időn túllépni az elszámoltathatósági erőfeszítések ködén, és az államok támogatni az ICC-t – nem azért, mert az tökéletes (messze attól), hanem azért, mert egy apróságot kínál. Az igazságosság és az elszámoltathatóság az izraeli és palesztin áldozatokért, akik túl sokáig szenvedtek.
További olvasnivalók az e-nemzetközi kapcsolatokról
