1989-ben a keletnémet Karat együttes mindennel megvolt: fekete bőrblézerekkel, tollas márnákkal és aranylemezekkel, amelyek még a határon túlra is eljutottak Nyugat-Németországba.
Aztán hirtelen minden megváltozott a szocialista Kelet-Németországban, hivatalos nevén Német Demokratikus Köztársaságban (NDK). A tömeges tiltakozások ledöntötték a berlini falat és az NDK rezsimjét.
Bernd Römer, a banda gitárosa szerint egy éven belül egyetlen egységes Németország létezett – és abban senki sem akart Karatot hallgatni.
Ez nem csak a Karat vagy a keletnémet zene volt. Minden volt. Mivel a keletnémetek hozzáférhettek az évtizedek óta tiltott nyugati popkultúrához, a Coca-Cola és a Rolling Stones számára kidobták az NDK-kultúrát. És több százezer ember távozott Nyugatra.
„Az NDK kultúrájából nem sok maradt fenn, és ez szomorú” – mondta Römer. Ami pedig megmaradt, azt másodosztályúként kezelték – tette hozzá Claudius Dreilich, a Karat énekese, a Karat eredeti énekesének, Herbert Dreilichnek a fia, aki 2004-ben halt meg.
De ezekben a napokban az egykori keletnémetek egy pillantást vetnek az emlékező sávra, és visszahoznak néhány emléket a múltból.
Az egykor kigúnyolt keletnémet Trabant és Wartburg klasszikus autókat most rekordszámban tartják nyilván Németország keleti államaiban. A Vita Cola, az NDK válasza a Coca-Colára, a keleti Thüringen állam legkelendőbb szóda.
Az Antenne Ostalgie nevű új thüringeni állomás pedig a szocializmus korának slágereit játszik. A neve a kelet és a nosztalgia német szavak portfóliója – és csilingelése így hangzik: „Végül is nem volt minden.
Eközben a Karat a legjobb évét éli a Fal leomlása óta.
A közelmúltban péntek este több mint 1200 ember özönlötte el az NDK-korszak Kultur- und Kongresszentrum (KuK) koncerttermét a keleti Gera városában – amely egykor az NDK tartományi fővárosa és ipari központja volt – a Karat csaknem teltházas bemutatójára.
A változó idők a gazdaságra is hatással voltak. 2014-ben Gera volt az első német város, amely csődöt jelentett. A volt Kelet-Németország még mindig szegényebb, mint a volt Nyugat, és az emberek továbbra is elköltöznek. A politika a sötét hangulatot tükrözi, erősen támogatja az ellenzéki pártokat a szélsőbal és a szélsőjobb egyaránt.
„Amikor jött a kapitalizmus, a Wessisek [West Germans] csak átfutott minket” – mondta Maik Schmidt, miközben a bemutató előtt ivott egy sört a KuK halljában. Hozzátette: az újraegyesítés kiszárította a Keletet, és a mai német kormány többet törődik a külföldiekkel, mint a saját népével.
„A legtöbb ember szívesebben szeretné visszakapni a keleti időket” – mondta. „Ma az emberek csak magukra gondolnak. … Minden csak a pénzről szól, csak a pénzről.
Felmérések azt mutatják, hogy az egykori keleti térségben sokan honvágyat éreznek az NDK után, a történelem vesztes oldalán látják magukat, vagy úgy gondolják, hogy bizonyos dolgok jobbak voltak a szocializmusban.
„Egy képet alkotnak a régi szép múltról, amely soha nem is létezett” – mondta Anna Kaminsky, az NDK örökségével való megbirkózásért megbízott szövetségi alapítvány igazgatója. “A legtöbb ilyen ember mélyen belül tudja, hogy ez nem helyes.”
De egyetértett azzal, hogy az NDK-ból való átmenet nehéz volt, különösen az idősebbek számára. A demokrácia nehezebbnek bizonyult, mint azt az emberek remélték. A Keletről szóló rossz hírek nemzedékei olyan kisebbrendűségi érzést keltettek, amely ma is visszhangzik.
„Sok ember keleten azt mondja: „nem érezzük, hogy meghallgatnak, nem érezzük magunkat láthatónak” – mondta.
De amikor Gerában kialudtak a fények, és Römer gitárja jajgatni kezdett, a régi idők és az arra emlékezők voltak a műsor főszereplője.
A tömeg taposott, tapsolt, és minden szavát Karat nagy slágereire énekelték. A régi kelet-nyugati rivalizálás szellemei pedig vendégszerepeltek, amikor Dreilich szünetet tartott a dalok között, hogy a közönségnek meséljen egy interjúról a kulisszák mögött.
„Külföldi sajtó! Nem keletről – viccelődött a tömegből kuncogva.
„Nyugatról – hangoztatta –, Amerikából. A kuncogás abbamaradt, helyébe csend és néhány gúny lépett.
Mégis, 35 évvel az újraegyesítés után Dreilich, Römer és bandatársaik egyetértettek abban, hogy a Karat úgy érzi, mint egy német banda. Nemcsak Gerában, hanem a korábban nyugati nagyvárosokban, például Hamburgban és Münchenben is tele vannak koncerttermekkel. Ma ők a legrégebbi fennmaradt rockerek az egész országban – keleten vagy nyugaton.
2025-ben a Karat ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, ennek megünneplésére új albumot vágnak ki. Dreilich azt mondta a gerai közönségnek, hogy bakeliten lesz, akárcsak a régi időkben.
És akárcsak a régi időkben – tette hozzá – a Karat keleten fogja felvenni.
