2023 júniusában a kenyai fellebbviteli bíróság mérföldkőnek számító ítéletet hozott az olyan ipari projektek miatt okozott környezeti és emberi károkért való felelősségről és kártérítésről, amelyekben több szereplő is részt vett, a magánvállalatoktól az állami szabályozó ügynökségekig. Az én elemzés Az ítéletben leírtakra felhívtam a figyelmet a Fellebbviteli Bíróság gondos érvelésére azzal kapcsolatban, hogy a környezeti károk kérdései hogyan épültek be egy olyan politikai gazdaságtanba, amely mind az állami, mind a magánszereplőkből áll, ami az ok-okozati összefüggés és a kártérítés körüli kihívásokhoz vezetett. Tegnap a kenyai legfelsőbb bíróság határozott a fellebbviteli bíróság ítélete elleni fellebbezést; a felelősség és okozati összefüggés kérdésében teljes egészében helyt adott (szerintem helyesen) a fellebbviteli bíróság indokolását. Egy tekintetben azonban tovább ment, mint a Fellebbviteli Bíróság: a Számvevőszék hatályon kívül helyezte a Környezetvédelmi és Munkaügyi Bíróságot. [ELC’s] kártérítés megállapítását azon alapon, hogy hibásan számolta ki a jogorvoslathoz szükséges összeget, és az ügyet újbóli vizsgálatra utalta vissza. A Legfelsőbb Bíróság ezt a megállapítást megváltoztatta, és helybenhagyta az ELC eredeti kártérítési végzését.
A Legfelsőbb Bíróság érvelése a kártérítés érdekes különbségtételén alapult károkozás törvény és kártérítés alkotmányos jogok megsértése. A Bíróság megállapította, hogy az első logikája a következő logikája volt kárpótlásazaz a jogellenes cselekmény bekövetkezte előtti status quo visszaállítása. A második azonban az alapul szolgáló paraméterek szélesebb készletére csatlakozott, beleértve a „az ügy tágabb vonatkozásai, beleértve a jövőbeli jogsértésektől való elrettentést, a jogállamiság tiszteletben tartását, valamint annak biztosítását, hogy a hatóságok vagy a magánfelek tiszteletben tartsák az alkotmányos jogokat.” (136–137) Természetesen a példaértékű vagy büntető jellegű kártérítés fogalma nem ismeretlen a kártérítési jogban, de ezek az esetek szűk körébe tartoznak; a Bíróság pedig kifejezetten elutasította a válaszadók azon próbálkozását, hogy az alkotmányos károkozás fogalmát áthidaló eszközként használják a magánjog és az alkotmányjog között: vagyis miközben a válaszadók azzal érveltek, hogy természet a követelés lényegében az alkotmányos károkozásról szólt, és a elveket Ezért a kártérítés a rendes kártérítési jog elveit tükrözné, a Legfelsőbb Bíróság ehelyett a alkotmányos szempontját, és ezért a fenti elvek alapján kiterjesztett bírói mérlegelési jogkört biztosított a kártérítés megállapítása során. Ennek következményeként a Bíróság megerősítette azt a felvetést is, hogy az alkotmányos rendelkezésekre hivatkozó keresetekben nem kell ténylegesen bizonyítani. veszteség vagy sérülés.
Ez azért fontos megállapítás, mert megerősíti azt a politikai gazdaságtani szempontot, amelyet a Fellebbviteli Bíróság ítéletének elemzése során megfogalmaztam: a környezet pusztítása nem puszta „magáncselekvés”, amikor egy vállalat sérti az egyének egy csoportját, de ehelyett a magánszereplők és az állam közötti interakciók összetett halmazának eredménye. A Fellebbviteli Bíróság ennek egyik elemével foglalkozott az ok-okozati összefüggés és a felelősség elemzése során, a Legfelsőbb Bíróság pedig ezt az elemzést kiterjesztette a kártérítési elvekre is. A diszkréció azonban kétélű fegyver lehet: míg a Legfelsőbb Bíróság (fentebb említett) megfogalmazása az alkalmazandó elvekről jó kiindulópontot ad a bíráknak az éghajlati és környezeti peres eljárásokhoz való alkalmazkodáshoz, a puding bizonyítéka csak az lesz. az evés, és ezek az elvek tulajdonképpen alkalmazni a jövőbeni esetekben.
Végül a Bíróság egy új strukturális tiltást is kidolgozott (tekintettel az eltelt időre), amely előírja a válaszadóknak, hogy jelentést tegyenek a helyreállítási intézkedések terén elért előrehaladásukról az ELC-nek, amely azután figyelemmel kíséri a jövőbeli előrehaladást; strukturális interdiktumok természetesen az érem másik oldala a kárpótlástól az ilyen jellegű vitákban, ahol egyetlen pénzbeli fizetés aligha elég; a helyreállítást biztosító szerkezeti tiltások teljessé teszik a restitutiv része a jogorvoslatnak, míg – mint fentebb megjegyeztük – a kártalanítás elvei az alkotmányos igény egyéb vonatkozásaira is kiterjednek. A Legfelsőbb Bíróság ítélete tehát egy másik fontos építőelemet jelent a kenyai környezetvédelmi joggyakorlat progresszív fejlődésében.
